Dr. Nemes Lajos
Fegyverneki Frommer István szakirodalmi munkássága
az 1933-1936. években.
Frommer újabb rádió – felolvasására
1935. május 16-án került sor a Budapest I. állomáson,
10,20 - 10,45 óra között „A KAKTUSZOK ÉBREDÉSE
- A tavaszi teendõk tízparancsolata” címmel.
Hasonló címmel jelent meg az „elõzetes” a Rádióélet
1935. május 10. számában. Mind az utóbbit, mind
a felolvasott eõadás szövegét teljes terjedelmében
közöljük az alábbiakban. Ennek a felolvasásnak
is csak kéziratban õrizzük a szövegét.
FROMMER ISTVÁN
A KAKTUSZOK ÉBREDÉSE
A tavaszi teendõk tízparancsolata
1935.
Amikor a nappalok hosszabbodnak, a nap fénye és melege erõre
kap és kint a szabadban minden kizöldül, és virágba
szökken, akkor az ablakok mögött alvó kis tüskés
barátaink is fészkelõdni kezdenek, felébrednek dermedt
téli álmaikból és kíváncsian kandikálnak
ki az újjáéledt világba. A petyhüdt bõrük
kisimul, kifényesedik, a fejük búbján üde, halványabb
szín jelzi az új tüskéket, sok fajtán kölykek
sarjadznak és itt-ott bimbók csücskei bújnak elõ.
A kaktuszgazda, aki a nehezen magára erõszakolt, de okos önmegtartóztatással
hosszú hónapokon át alig nyúlt hozzá a növényeihez,
most bõven kárpótolhatja magát. A szobakertész
tevékenysége tavasszal áll legközelebb a szabadban
dolgozó kertész sokrétü, érdekes munkájához.
A szobakertésznek, ha komoly munkát akar végezni, sokféle
szerszámra van szüksége. Nélkülözhetetlen
a hosszúnyakú öntözõkanna, amely rózsával
és rózsa nélkül használható, a permetezõ,
amely finom cseppekben szórja a vizet, kis kézi lapát,
ültetõfa, nagyítóüveg, csipesz és kés.
De a szobakertész ezen kívül sokféle ócska
dolognak is hasznát veszi: szenvedélyesen gyûjt kisebb-nagyobb
hegyes pálcikákat, üres üvegeket és használt
fogkefét. Meg fogjuk látni, hogy mindezt nem puszta kedvtelésbõl
gyûjti, hanem minderre valóban szüksége van annál
a sokféle munkánál, amely tavasszal annyi örömet
szerez a kaktuszgazdának.
Ezeket a tavaszi teendõket a rövidség kedvéért
tízparancsolatba foglaltuk össze, amely a következöképpen
szól:
1./ Tavasszal tarts szemlét a kaktuszaid és egyéb
pozsgás növényeid fölött. Vizsgáld meg alaposan
növényeidet és nézd meg, milyen állapotban
vannak, jól állták-e a telet, elindultak-e már,
nincs-e rajtuk élõsdi, nem szorulnak-e átültetésre,
nem kell-e, különösen a pozsgásoknál a nagyobb
töveket szétszedni, nem lehet-e dugványozni stb. Ennél
a seregszemlénél sok érdekes dolgot fogsz tapasztalni,
minthogy a kaktuszok mindig értik a módját annak, hogy
meglepjenek minket. Részed lesz kellemes és kellemetlen meglepetésekben.
A kellemes meglepetések ne kapassanak el, a kellemetlenek ne szegjék
kedvedet. A kertész munkájában éppen az a szép
és izgalmas, hogy sokféle örömébe szomorúság
is vegyül és aggódás is, és a gondjaira bízott
védtelen, néma jószágokat évrõl-évre
és napról-napra százféle veszély ellen kell
megvédelmeznie.
2./ Átvizsgálás közben rendezd a növényeket
a különbözõ teendõk szerint külön-külön
csoportokba. Elõször is azokat a növényeket tedd félre,
amelyek egészségesek és nem szorulnak átültetésre.
Mivel azonban a cserép földjének felsõ rétege
az öntözéstõl többnyire kemény és
mohos kéreggé tapadt össze, amely megakadályozza az
alatta levõ föld és a földben lévõ gyökerek
lélegzését, ezt a kérget fel kell horolni, vagyis
hegyes pálcikával felszántani, meglazítani. Vigyázz,
hogy eközben meg ne sértsd a felszínesebben növõ
gyökereket. Legjobb, ha a felhorolt földet eltávolítod,
és új földet töltesz a helyébe.
3./ Csak az a növény szorul átültetésre,
amely kinõtte a cserepét vagy elhasználta a földjét.
Mikor nõtte ki a kaktusz a cserepét ? Amikor a növény
már akkora, hogy a cserép egész felületét beborítja,
úgy, hogy öntözéshez nem marad hely, vagy pedig az oszlopformáknál
feldönti a cserepet.
Mikor használta el a kaktusz a földjét ? Ha szakszerû
ápolás ellenére sem akar tisztességesen fejlõdni,
akkor minden valószínûség szerint ennek oka a föld
kimerülése. Nagy általánosságban tudnod kell,
hogy közepes nagyságú növényeket átlag
kétévenként kell átültetni. A túlságosan
gyakori átültetés többnyire nagyobb hiba és több
kárt okoz, mint az, ha egyszer-másszor elmulasztod az átültetést.
Mivel igen fontos, hogy a gyökér jól át meg át
tudja szõni a földlabdát, az új cserepet ne a növény,
hanem a gyökér térfogatának megfelelen válaszd
meg, rendes körülmények között mindig csak egy számmal
nagyobb cserepet. Az átültetés egyébként az
egyetlen alkalom arra is, hogy közvetlenül gyõzõdj meg
arról, vajon nincs-e a földlabdán gyökértet ?.
Az átültetéshez természetesen csak tiszta cserepet
és egészséges, új földet használj. A
lefolyólyuk fölé ne felejts el kis cserépdarabot tenni
/éspedig a homorú oldalával lefelé/, kényesebb
fajtáknál célszerû, ha a cserép aljára
törmelékbõl ujjnyi réteget raksz, ami gyorsabb lefolyást
biztosít a fölös öntözõvíznek. Átültetés
után 3-4 napig ne öntözz !
4./ Ha erõsen sarjadzó növényeid és
bokros töveid vannak, akkor ezekrõl szaporíthatsz. Vannak
fajták, amelyeknél egyes, könnyen leválasztható
részek vagy sarjak máris meggyökereztek, akár az anyanövény
mellett a földbõl nõttek ki, akár magán az
anyanövényen fejlõdtek: ezeket a részeket tiszta,
éles késsel levágod, a sebhelyeket a rothadás megelõzése
végett behinted faszénporral és az immár önálló
darabokat külön-külön cserepekbe ülteted. Ezzel szemben
a gyökértelen növényrészeket dugványoznod
kell: a levágott részeket tartsd 8-10 napig üres cserépben
szárazon és melegen, amíg a vágás helyén
heg keletkezik, azután a dugványt tedd nedves homokra, és
ne bolygasd mindaddig, amíg kellõ számú és
nagyságú gyökeret nem eresztett. A gyökérképzõdés
idõtartama igen különbözõ: vannak fajták,
amelyek már néhány nap múlva kezdenek gyökeresedni,
míg mások hetekig, hónapokig, sõt olykor egy évig
is hevernek, amíg rászánják magukat a gyökérképzésre.
Egyébként annál gyorsabban megy a gyökérképzõdés,
minél erõsebb fejlõdésben van a sarj, amikor levágod.
Ezért ügyelj arra, hogy még pihenõ sarjakat vagy részeket
ne vágj le: ezekkel várj, amíg a növekedésük
megindult. Mivel az új gyökér képzõdését
a párás levegõ is elõmozdítja, célszerû
a dugványok fölé üvegburát borítani. A
jól meggyökeresedett dugványokat azután ugyanúgy
kezeld tovább, mint a többi növényt.
5./ A növényeken mutatkozó szépséghibákat
a kaktuszkozmetika tünteti el. Így például ha egyes
fajtákon minden óvatosság ellenére is gyenge, halvány
téli hajtások /ún. vízhajtások/ mutatkoznak,
akkor ezeket vágd le, mivel ezekbõl amúgy sem válnának
soha szabályos alakú szártagok. A sebekbõl, melyeket
ugyancsak célszerû faszénporral behinteni, hamarosan új
sarjak nõnek ki, amelyek a metszés helyét idövel teljesen
elfödik. Fájdalmasabb az a mûtét, amely túlságosan
elnyurgult oszlopformáknál vagy éppen oszlop-alakúvá
megnyúlt gömbformáknál válik szükségessé.
Ilyen esetekben ne tétovázz sokat, hanem fejezd le a növényt,
a fejrészt kezeld, mint dugványt, a csúnya tövet pedig,
lehetõleg rejtsd el embertársaid kárörvendõ
tekintete elõl és neveld szépen titokban tovább,
amíg a tetején megjelenõ sarjak be nem borítják
a vágás helyét. Akkor büszkén mutogathatod
a tíz- vagy húszfejû példányokat. Könnyebb
a dolgod, ha kormos, megfeketedett õszapóról van szó.
Ilyenkor vedd elõ a szappant és a már említett fogkefét
és rendezz szabályos fejmosást, csak arra ügyelj,
hogy a szappanos lé ne csurogjon bele a földbe. Mivel azonban a
hosszú téli hónapok alatt többé-kevésbé
valamennyi növényedet belepte a por, permetezd le mindazokat, melyeken
nincsenek nyitott sebek, bõségesen meleg vízzel. Az eldugult
pórusok újra lélegeznek, a növény föléled,
a tüskék elevenebb színben ragyognak és néhány
ilyen permetezés után egészen másképp fest
a növény, amely mindenképpen hálás lesz neked
ezért a fürdõért.
6./ Az élõsdieket irgalmatlanul pusztítsd ki. Itt
igen jó szolgálatot tesz a nagyítóüveg, különösen,
ha a vörösatkára vadászol, mely olyan parányi,
hogy szabad szemmel alig látható. A növényt, amely
vörösatka-gyanús, tartsd egyik kezeddel a villanykörte
felé, éspedig minél közelebb az égõhöz:
a melegben a vörösatka elkezd mászni, úgyhogy a másik
kezedben tartott nagyítóüvegen keresztül szépen
megfigyelheted. A vörösatkát és a gyapjastetvet legkönnyebben
borszeszbe mártott ecsettel ölheted meg, a pajzstetveket egyenként
kell leszedned csipesszel vagy hegyes pálcikával. Ha a gyökértetû
túlságosan elszaporodott, legcélszerûbb, ha a megtámadott
gyökérrészeket éles késsel lemetszed. Ha erre
nem vállalkozol, mártsd a gyökeret 1-2 percre borszeszbe,
azután mosd le jól a vízvezetéki csap alatt, és
a növényt újra cserepezd be.
7./ Tavasszal legfõbb ideje, hogy pótold a hiányzó,
az elmosódott és a helytelen névtáblákat.
Hogy fatáblákat használsz-e, függõ címkéket
vagy bármilyen más eszközét a megjelölésnek,
az persze ízlés dolga, de tudomásul kell venned, hogy csak
az a gyûjtemény tarthat igényt arra, hogy komolyan vegyék,
amelynek lehetõ legtöbb példánya névvel - és
pedig helyes névvel - van megjelölve. A fatáblácskákkal
megjelölt gyûjtemény némelyek érzése
szerint kissé temetõszerû benyomást kelt és
valóban van valami igazság abban, hogy a katonás rendben
felállított cserepek egyforma sárga jelzõtáblái
fejfákra emlékeztetnek. Ezt elkerülheted azáltal,
ha üvegcímkéket, pontosabban lapos üvegcsövecskéket
használsz, amelyek tartósabbak is a fatáblácskáknál.
Ha mindenképpen idegenkedsz a címkéktõl, vezess
jegyzéket és ebben az esetben elég, ha a cserepeket megszámozod,
a nevek begyakorlása szempontjából azonban mindenesetre
sokkal célszerûbbek a jól olvasható névtáblák,
amelyekre a növényeivel babráló kaktuszgazda szeme
akaratlanul is állandóan rávetõdik.
8./ Ha a gyûjteményedet végig lekezeled, és
rendbe hoztad, akkor az a feladat vár rád, amely néha a
legnehezebb vagy legalább is a legtöbb fejtörést okozza.
A kaktuszokat ugyanis, ha csak mód van rá, ki kell vinned a szabadba,
hogy minél több napfényt, minél több meleget
és minél több friss levegõt kapjanak. Ha kerted van,
semmiképpen ne mulaszd el, hogy melegágyat készíts
nekik, mert a melegágy a legkitûnõbb nyaraltató hely
a számukra. Ha terasz vagy balkon áll rendelkezésedre,
igyekezz a lehetõség szerint a melegágyi viszonyokat utánozni.
Ha a kaktuszaidat üvegszekrényben helyezed el a balkonon, meglehetõsen
megközelíted a melegágy elõnyeit, és pompás
eredményeket érhetsz el. Eleinte, amikor a növények
még nem szoktak hozzá az erõs fényhez, gondosan
kell árnyékolnod néhány héten keresztül,
különösen melegágyban vagy üvegszekrényben,
ahol a levegõ néha hihetetlenül felmelegszik. Ugyanakkor
gondoskodnod kell azonban bõséges öntözésrõl
is, nehogy a növények saját vízkészletüket
legyenek kénytelenek elpárologtatni, ami ha túlságos
mértékben történik, különösen kisebb
példányoknál teljes elégést idézhet
elõ. De árnyékolnod kell az üveg nélkül
elhelyezett növényt is, mivel különben csúnya égési
sebek keletkeznek, amelyeknek foltjai soha nem múlnak el. Ha azonban
a növények jól hozzászoktak a fényhez, akkor
elégéstõl nem kell tartanod, csak a legforróbb nyári
hónapokban, a déli órákban van szükség
némi óvatosságra. A cserepeket ágyazd be homok,
tõzeg, fûrészpor vagy moha közé, hogy a nap
sugarai ne érjék közvetlenül a cserepeket. A cserép
belsõ falához tapadó finom gyökérvégek
ugyanis könnyen elégnek, ha a cserép túlságosan
felmelegszik. A kertben földbe süllyesztett nagyobb példányok
cserepei köré ugyanebbõl a célból kõdarabokat
rakhatsz. Végül gondoskodnod kell bizonyos védelemrõl
esõ, szél és jégesõ ellen is. Bár
általában az egészséges és jól begyökerezett
kaktusznak nem árt egy kis futó záporesõ, sõt
a langyos nyári permet egyenesen hasznára válik, többnapos
országos esõnek nem szabad kitenned. Egyébként azonban
ebben az évszakban már ne féltsd a kaktuszaidat a víztõl
és szép, meleg napokon alaposan öntözd meg az egész
társaságot. Legjobb, ha korán reggel öntözöl,
mert akkor a növények ráérnek estig megszáradni.
Minél melegebb az idõ, annál többször és
annál bõségesebben öntözz. Szép, száraz
idõben naponta, kánikulában naponta kétszer öntözz,
forró délben permetezz is, hogy minél párásabb
legyen körülöttük a levegõ. Hõvös, esõs
napokon persze mellõzd az öntözést. Az öntözõvíz
lehetõleg ne legyen jéghideg, ahogy a csapból folyik, hanem
állott, mert a növények felmelegedett testét bántja
a hideg víz.
9./ Különös gondot fordíts a bimbózó
és virágzó kaktuszokra. A bimbózó növényt
ne forgasd, mert különben elrúgja bimbóit. A virágzó
növénynek a rendesnél több víz kell, mert a virágok,
különösen a nagy kiterjedésûek, sok vizet párologtatnak.
Ha magot akarsz termelni, meg kell termékenyítened a virágokat.
E célból az egyik virág hímporát finom ecsettel
rákened a másik virág bibéjére. Csak azonos
fajtákat termékenyíts meg egymással, mivel az ötletszerû,
nem tudományos félvér-termelésnek /hibridizálásnak/
semmi értelme nincs. A megtermékenyítés azonban
csak akkor sikerül, ha két különbözõ egyeddel
végzed: olyan növények, melyek bár külön
cserépben állnak, de valamikor egy anyáról dugványozás
útján származtak, ebbõl a szempontból nem
számítanak külön növényeknek, hanem egyetlen
egyedet alkotnak. Kivételképpen vannak olyan fajták, amelyek
önmagukban is megtermékenyülnek.
10./ Ha meg akarsz próbálkozni a magvetéssel, elõször
csak egészen kis mennyiségekkel kísérletezz, mert
az elsõ vetések aligha fognak sikerülni. A magvakat cserepekbe
vagy még inkább lapos tálakba vesd, melyeket elõzõleg
könnyû, homokos, laza földdel töltöttél meg.
A földnek a vetés pillanatától kezdve soha egy percre
sem szabad kiszáradnia, mivel a magvak csíráit a szárazság
megölné. A vetést tehát állandóan nedvesen
kell tartanod, és gondoskodnod kell megfelelõ melegrõl,
amelynek alsó értéke 20-24 fok legyen. Ha akár a
napsugarak, akár mesterséges hõforrás felhasználásával
nagyobb meleget adhatsz, ez a legtöbb fajtánál elõny,
és a meleget fokozhatod egészen 35 fokig. A vetést mindenesetre
üveg alatt kell tartanod, mert a nedvességen és melegen kívül
minél párásabb levegõre is szüksége
van. A csírázás ideje átlagosan három nap
és két hét között mozog, bár vannak fajták,
amelyek 1-2 hónapig vagy egy évnél is hosszabb ideig hevernek.
De ugyanazon a fajtán belül sem kelnek ki magvak mindig ez idõben:
a legtöbb fajtánál láthatunk ún. sereghajtókat,
amelyek akkor bújnak ki, amikor a magvak zöme már régen
kicsirázott. A kis magnövényeket 4-6 hét múlva
kell elõször átültetned, amit kertésznyelven
tûzdelésnek nevezünk. A tûzdeléstõl kezdve
már lényegesen csökkentened kell az öntözést.
További félév múlva másodszor is tûzdelned
kell.
Ez a tavaszi teendõk tízparancsolata.
Frommer István
Fegyverneki Frommer István írásait felkutatta, összegyûjtötte,
összekötõ szövegeit írta és közlésre
elõkészítette:
Dr. Nemes Lajos
Szomód.
......................................................
A fenti cikk megjelent a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság
kiadásában megjelenõ Debreceni Pozsgástár
2009. 4. számában.
Imprim
Copyright Asociaia Aztekium Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare Toate drepturile rezervate.
