Asociatia Aztekium
. Istoric
. Fondatori
. Statut
. R.O.I.
. Conducerea
. Fonduri
. Colectionari
. In memoriam
. Expozitii
. Băişoara
. Premiatii asociatiei
. Linkuri

Revista asociaţiei

Newsletter Aztekium

Discuţii despre cactuşi şi viaţa asociaţiei

Foto

Vânzări, cumpărări

Cactuşii
. Geneză
. Clasificare
. Componentele denumirii
. Sistematica cactuşilor
. Convenţia CITES

Pentru cine nu stie
. Ce sunt cactuşii ?
. Primi paşi
. Îngrijirea cactuşilor
. Udarea
. Transplantarea
. Amestecul de pământ
. Înmulţirea cactuşilor
. Pregătirea semintelor
. Iernare, boli, dăunători
. Curiozităţi
. Aclimatizarea cactuşilor
. 10 greșeli frecvente
. Alte 10 greșeli frecvente

Articole despre cactusi si plante suculente
. Orostachys spinosa
. Plante suculente
. Sera noastra
. Varsta cactusilor
. Udare şi uscare
. Cactusii şi compostul
. Inteligenţa plantelor(pdf)
. O înflorire neobişnuită
. Un colţ cu suculente
. Aeonium 'Rangitoto'
. Temperaturi de iernare
. Suculentele carpatilor I
. Suculentele carpatilor II
. Un suculent halofit
. Colecţie de Tillandsia
. Itinerar brazilian
. Genul Mammillaria
. Aloe variegata
. Colonii de Aeonium
. Alpinarium
. Cactusi deosebiti
. Digitostigma
. Însămânţarea cactusilor
. Altoirea
. Aloe vera
. Suculente naturalizate I
. Suculente naturalizate II


Szibériai oroszok, opuntiák és Ausztrália



Ficzere Miklós
Debrecen

A fenti cím - úgy gondolom - sokunk számára kissé, vagy nagyon is meghökkentõ, és próbálunk a három dolog között valamilyen összefüggést találni, ami bizony nem nagyon egyszerû. Ezekrõl a Magyar Földrajzi Társaság (MFT) által 1914-ben kiadott, Gubányi Károly: Ausztrália c. könyvében olvashatunk. Az MFT könyvei a XIX. század második felének és a XIX.-XX. század fordulójának nagy földrajzi felfedezéseirõl tudósít. Különleges értékük, hogy íróik olyan nagy utazók, felfedezõk, mint a Magyar Gubányi Károly, Gróf Almásy László, Baktay Ervin Stein Aurél, Cholnoky Jenõ, a külföldiek közül Hedin Sven, R.F.Scott stb.
Könyveik olvasási igazi élmény. Mintha mi is expedícióik tagjai lennénk, és elsõk azok közül, akik velük együtt eljutottak a nyugati civilizáció számára még ismeretlen, vagy alig ismert területekre, megismerve azok népét és szokásait, állatait és növényeit, vagy éppen a növények által okozott sorscsapást, ahogyan ez Ausztráliában történt. Gubányi Károly (született: Jobbágyi 1867. szept. 9-én, meghalt 1935. jan. 13-án, Pilis kultúrmérnök, földrajzi útirajzíró. Kezdetben 0a hazai vasút építéseknél dolgozott. 1897- ben Szentgáli Antallal Mandzsuriába utazott, ahol a Mukdenen is átvezetõ mandzsu vasút építkezésén dolgoztak. 1906-ban Ausztráliába utazott, ahol bejárta azokat a területeket, amelyeket akkoriban különösebb kockázat nélkül bejárhatott. Könyvérõl ezt írja: „Akönyv minden részlete Ausztráliában készült, nagy része a Riverinán, egy magyar farmon íródott az esõs idõszak nyugalmasabb napjai és hosszú magányos estéi folyamán.” 1913-ban tért haza és Pilisen mintagazdaságot létesített az Ausztráliában szerzett tapasztalatai felhasználásával.
Most pedig ismerjük meg k ö n y v é n e k azt a részét, amelyben a kaktuszok, és a szibériai oroszok történetét beszéli el, melynek színtere Ausztrália Queensland és New South Wales (NSW) állama, azaz a kontinens keleti részének középsõés észak-keleti hatalmas kiterjedésû területei.
 
 „… A nyugati részek felé vezetõ vasútvonal vidékén helyenként nagyon különös tájképet bámulhat meg az utas, amelyek szokatlanságuknál fogva valóban csodálkozásra indítják az európai embert. Ez a vidék az úgynevezett - elátkozott föld, ahol az Úristen már valószínûleg sohasem fordul meg. A vidéknek az átka a kaktusz, amely ott oly dúsan nõ és oly sûrûn tenyészik, hogy lehetetlenné teszi föld mûvelését vagy legeltetését. A növényfaj latin neve: Opuntia inermis, ami annyit jelent, hogy tövistelen kaktusz. 

 
Az igaz, hogy ennek a legsûrûbben növõ fajnak nincsen erõs, tûszerû tövise, de a felületén lévõ apró szõrcsomók, mint a méh fullánkja szúródnak az ember vagy az állat bõrébe és kínzó éget? érzést keltenek, úgy hogy az ilyen kaktusszal benõtt tájakat messze elkerüli a legelõállat. Amint ezt az átkot irtani kezdik, nem elég az, hogy a növényt egyszerûen kivágják, mert ahol ágainak valamely része a földet érinti, ott hamarosan újra gyökeret ver, és még dúsabban kezd hajtani. Ez a kaktusz amerikai eredetûés az elsõ települõk, mint dísznövényt eleinte kertjeikben kultiválták, de az északi NSW-nek és fõleg Queenslandnek száraz és meleg klímája nagyon kedvezett fejlõdésének, úgy hogy hihetetlen módon elszaporodott és óriási területeket tett teljesen hasznavehetetlenné. Irtáskor a növényt teljesen meg kell semmisíteni, ami annyira költséges mûvelet, a települõ tulajdonképpen drága pénzen vásárolta meg a földet, ahonnan a kaktuszt kiirtotta…” „…A közelmúlt évek folyamán, Kelet-Szibiriában és orosz Mandzsu-országban sajátságos kivándorló mozgalom indult meg, amelynek fõiránya Argentína és Ausztrália, speciálisan pedig, Queensland volt. Az ideérkezett oroszok közül azok, akik valamely irányban Queensland kormányának a segítségét is igénybe vették, és megtudták nyerni a kívánatos bevándorló kvalifikációt, összesen 378-an voltak. Mind erõs, egészséges, munkabíró és dolgozni is hajlandó ember,akik teljesen a maguk költségén utaztak Queenslandbe. Arra a kérdésre, hogy mi indította õket a tömeges kivándorlásra, az általános felelet az volt, hogy a tûrhetetlen orosz politikai viszonyok, a hivatalnokok zsarnoksága, a korrupció, a személyes szabadság és a polgárjogok képtelen korlátoltsága, szóval az abszolutisztikus kormányforma minden átka és nyomorúsága. A Queensland szabad földjére került orosz bevándorlók egy része, kezdettõl fogva is a legkiválóbbja, tényleg rövid idõ alatt jelentékeny sikereket tudott felmutatni. Egy csekély része gyorsan és nyomorultul elzüllött…… Queensland kormánya a Mandzsuföldrõl bevándorolt orosz települõk egy részének ilyen kaktuszterületeken osztotta ki a személyenként megígért 160 holdnyi ingyen földet. A jámbor oroszok eleinte nagy buzgalommal fogtak az irtáshoz, szenvedtek, küszködtek, állták a hõséget, a szárazságot, közben bíztak, reménykedtek és imádkoztak, de bizony a kaktusszal nem boldogultak. Aztán egyszerre csak meggondolták magukat,összecsomagolták szerény cókmókjukat és az egyenlõségnek meg a szabad szónak…, a demokratikus szabadságnak, a legkiterjedtebb polgári jogoknak, a függetlenségnek, az örök napsugárnak, no meg a komoly, nehéz munkának ezen ígéretföldjét szó nélkül elhagyták, csendben, zajtalanul visszavándoroltak Szibériába.”

*Az Opuntia inermis ma: Opuntia stricta


Reprodukciók az eredeti mûbõl: Ficzere Miklós

......................................................

A fenti cikk megjelent a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság kiadásában megjelenõ Debreceni Pozsgástár 2008. 4. számában.



Imprimă  Imprimă





Copyright Asociaţia Aztekium Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare Toate drepturile rezervate.

Publicat la data de: 2012-01-03

[ Înapoi ]