GENERATIV SZAPORITÁS-MAGVETÉS
A kaktuszok magról szaporítása nem egy olyan hosszadalmas folyamat mint ahogy ezt sokan hiszik. Egyes fajok magoncai már 2-3 éves korban virágozhatnak. Kaktuszmagvakat beszerezhetünk szaküzletekben, kertészetekben de itt legtöbbszõr kaktusznemzetség és faj keveréket árusítanak. Amennyiben egy bizonyos faj vagy fajta magjához szeretnénk hozzájutni, forduljunk kaktusztermesztõkhöz vagy kaktuszmag kereskedõkhöz. Elõálithatunk saját magunk is magvakat, a növényeinkrõl, de ahhoz hogy ezek fajtiszták legyenek, fõleg a nem önmegtermékenyülõ fajok esetében szükségünk van 2 vagy több növényre, amelyek egyszerre kell virágozzanak, hogy lehessen összeporozni õket. Az önmegtermékenyülõ fajoknál elég, hogy ha a saját virágporát eljuttatjuk a bibéjére. Egyes fajok más nemzetségekhez tartozó fajok virágporával is megtermékenyülnek, így hibridek keletkeznek, amelyek sokszor nem hasonlítanak sem az anya, sem az apa nõvényre így a meghatározásuk nagyon nehéz, olykor lehetetlen. A hibridek elõálitásával sikerült sok új fajta, amelyek az alap növénytõl eltérõek a virágok színében, nagyságában de nagyon sokszor még a test nagyságában és a tövisruhában is. Olykor egyes nõvények megtermékenyülnek más növény virágporával és még magot is képeznek de a magok sterilek, meddõk. Hogy ha a beporozandó növényeink különbözõ idõben virágoznak, nem kell lemondanunk a mag nyerésérõl. A hamarabb virágzó növény porából szedünk és hûtõszekrényben tárolva, például papírtasakba téve, a késõbb virágzó növény bibéjére juttatva sikeres lehet a beporzás, magnyerés. A gyümölcsök és a magok legtöbb esetben már õszre beérnek. A csírázóképességüket fajtól és a tárolási körülményektõl függõen tartják meg a magvak. A magokat száraz, hûvös helyen tároljuk, a vetés idejéig. A vetésre legalkalmasabb idõpont a februártól áprilisig terjedõ idõszak. Így a magoncok a tenyészidõszak elején kelnek ki és õszig a nyugalmi idõszakig már elég fejletté válnak. Elvethetjük a magokat hamarabb is de ebben az esetben a jó fejlõdés eléréséhez szûkség van mesterséges megvilágításra, és a növekedéshez optimális hõmérséklet biztosítására. Ha túl késõn kerül sor a vetésre a fiatal magoncok nem lesznek elég fejlettek hogy kibírják a téli nyugalmi idõszakot és csak a fejlõdéshez szûkséges körülmények biztosításával, a teleltetés elmaradásával tudjuk tovább nevelni. Hogy a vetésünk sikeres legyen több szabályt fontos betartanunk. Az edények legyenek tiszták, sterilek.
A közeget fertõtleníteni kell. A magvakat ajánlatos csávázni. Megfelelõ hõmérsékletet és közeg, levegõ nedvességet kell biztosítani. Az edények kûlõnfélék lehetnek, például átlátszó fedelû mûanyag doboz.
Az edényeket amelyekbe a vetést akarjuk megvalósítani, (lehet különbözõ anyagú és nagyságú), a vetendõ magmennyiség szerint válasszuk meg. Fajonként külön-külön edénybe vetünk, névtáblázunk. De lehet többféle magot is egy edénybe, gondosan elválasztva, mert keveredhetnek, és itt is névtáblázunk. Az elõre fertõtlenített edényeket megtöltjük fertõtlnenitett (hõ vagy vegyi úton) termesztõközeggel, amit elõzetesen megrostálunk hogy apró szemcseméretû legyen. A magvakat a közeg felszínére szórjuk. A nagyobb szemcséjû magvakat vékony (magvastagságú), finom réteggel takarjuk. A bevetett talajfelszínt kissé tömörítjük, hogy a magvak jobban érintkezzenek a talajjal, hogy elegendõ nedvességhez juthassanak.( a) A bevetett edényeket behelyezzük a keltetõbe, ami egy szabályozható hõmérsékletû és páratartalmú, mesterségesen megvilágítható, nagyobb rész (legtöbbször egy akváriumhoz hasonló üvegszekrény).(b) Felszívatásos módszerrel beöntözzük a bevetett edényeket, így biztosítva a csirázáshoz szükséges víz mennyiségét. A csirázáshoz optimális hõmérsékletet a fajok függvénye, ennek általában két fontos értéke van, egy éjszakai, ami kisebb és egy nappali, ami nagyobb. A hõmérséklet szabályozása legkönnyebben egy termosztát segítségével valósítható meg. A magoncokat figyelmesen gondozzuk, felléphetnek gombás betegségek, amelyek ellen gombaöllöszerekkel védekezünk pl. Chinoin Fundazollal, és rendszeresen, alaposan szellõztetünk. Kártevõi a kis zsenge magoncoknak, a gyászszunyogok, amelyeknek kis nyûszerû lárvái a gyökereket és gyökérnyakat eszik meg. Szükség esetén rovarölõ szerrel belocsoljuk a földet. A magvak felülete gyakran fertõzõt gombaspórákkal, beteg növényi maradványokkal, ezért ajánlatos a fertötlenitésük, csávázásuk, amelyet száraz vagy nedves módszerrel végzünk. Száraz kezelést, beporzással végzünk, a magokat egy kis dobozba tesszük és fungicid port adagolunk hozzájuk, a dobozkát lezárjuk és rövid rázással minden mag felületét bevonjuk porral. Az így kezelt magokat kivéve a dobozból vethetjük. Nedves kezelés esetén a magokat, káliumpermanganát (patikában kapható ) oldatba (1 késhegynyi 2,5 dl vízhez) tesszük rövid ideig, pár percig és ezt követõen azonnal vetjük. Készíthetünk fungicid oldatot is csávázáshoz, amelyben a magvakat áztatjuk pár percig vetés elõtt. Egyes fajok pl. Parodia magvai nagyon aprók és csávázásuk eléggé körülményes lehet. A csírázási idõ hossza változó, egyes fajoknál egy pár nap alatt megjelennek a magoncok, másoknál pl. Opuntia a csírázási idõ 4-6 hét is lehet, ez utóbbiaknál ajánlatos a magok elõkezelése, hõhatással vagy elõáztatással. Két-három hét után a sziklevelek között már látszanak az apró kaktuszcsemeték, amelyeken megjelennek az elsõ piheszerû tövisek is.
Vetési mód
A fiatal magoncoknak biztosítjuk a megfelelõ hõmérsékletet, és vigyázunk, hogy a közeg soha se száradjon ki, óvjuk az erõs napsütéstõl, árnyékolunk pl. selyempapírral takarva. Hogy a magoncokat hozzá szoktassuk a külsõ levegõhöz gyakran szellõztetünk ezzel ugyanakkor meg is edzûk õket. A már nagyobb magoncoknál a közeget néha hagyhatjuk kiszáradni ezzel megakadályozva az algásodást. Amikor a magoncok már összeérnek lehet már õsszel de lehet csak következõ év tavaszán, eljött a pikírozás, tûzdelés ideje. A magvetés talaját fellazítjuk, óvatosan kiemeljük a kis magoncot, a tûzdelõ talajba kis pálca segítségével lyukat készítünk, belehelyezzük a magonc kis gyökerét és ugyancsak a kis pálca segítségével tömörítjük körülötte a talajt. A tûzdelt tálcát, edényt meleg de nem tûzõ napos helyre tesszük, és óvatosan csak egy hét után öntözzük meg, legjobb felszívatásos módszerrel. A tûzdelõtálcából, edénybõl a megfelelõ nagyság elérése után a növénykék cserépbe ültethetõk és a nevelésük a továbbiakban megegyezik a fejlett növényekével.
VEGETATIV SZAPORITÁS
A kaktuszok legegyesszerûbben vegetatív módon szaporíthatok. A kaktuszgyûjtõk sokszor ezt a módszert használják, hogy a kedvenceiket beszerezhessék illetve továbbadják. Néhány fajnál, amelyek ivarosan rosszul vagy egyáltalán nem szaporíthatok, a vegetatív mód a legfontosabb, egyes esetekben a fajfenntartás egyetlen lehetõsége lehet. Egyes kaktuszfajok könnyen szaporíthatók vegetatív úton, sarjakat fejlesztenek, másoknál, a sarjadzást mi kell indukáljuk, és a gyönyörû virágokkal pompázó hibridek tulajdonságaikat csak ezen a módon szaporított utódok (sarjak, dugványok ) öröklik, õrzik meg. A sarjról vagy dugványról szaporított növények mindig csak az anyanövény tulajdonságait öröklik. Amennyiben az anyanõvény már virágzott, ily módon nagyon gyorsan és biztosan juthatunk nagy és virágzóképes kaktuszokhoz.
SARJAKKAL TÖRTÉNÕ SZAPORITÁS
Az oldalhajtás képzésére hajlamos fajoknál a sarj gyakran már az anyanövényen gyökereket fejleszt. Ezek sokszor letörnek, leesnek és begyökeresedve új növényt adnak. Ilyen módon képeznek oldalhajtásokat, amelyek könnyen leválaszthatók, egyes Lobivia, Mammillaria, Echinopsis, vagy egyéb fajok. A sarjak szedésére a legalkalmasabb a növekedési szakasz, márciustól szeptemberig. Tiszta éles késsel, borotvapengével, szikével vagy kicsi ollóval leválasztjuk a sarjakat úgy, hogy a sebfelület minél kisebb legyen a sarjon és az anyanövényen egyaránt. A sebfelület nyitott kapu a kártevõk és a kórokozók számára ezért ajánlatos a sebet például gombaölõ szerrel beporozni, és a lehetõ legrövidebb idõ alatt beszárítani. A nagyobb kaktuszokról sarjnak elsõsorban a fiatalabb hajtásokat szedjük le, mivel ezek könnyebben gyökeresednek meg, mint az idõsebbek. Egyes kaktuszgyûjtõk ajánlják a sarj vagy dugvány sebfelületének beporozását faszénporral, az én tapasztalatom az, hogy a porozás hatására gyorsan beszárad a seb, de a beszáradt réteg alatt, ha esetleg befertõzõdött, vagy beteg növényrõl származik a sarj (dugvány), a rothadás tovább folytatódik és nehezebben látható. Gyökereztetõhormon használatával, gyorsabban és dúsabb gyökérzet fejlõdik. A vágási felületet szabad levegõn hagyjuk beszáradni (2-3 hét ), vagy megvárhatjuk amíg a gyökérrügyek megjelennek, ez utóbbi esetben fontos, hogy a sarj ne száradjon ki teljesen, túlzottan. A sarjakat a megszáradt vágási felülettel lefelé, függõlegesen egy edénybe helyezzük, amely gyökereztetõ közeget tartalmaz, például perlitet, mosott folyami homokot, vagy ezeknek bizonyos arányú keverékét tõzeggel, úgy hogy jó vízáteresztõ képessége legyen de ugyanakkor elégséges nedvességet is megtartson a gyökerezendõ sarj részére.
A termõhely meleg, de nem a tûzõ napon, világos és szellõs levegõs legyen. Fontos hogy gondoskodjunk a levegõ páratartalmának a megõrzésérõl, amivel nem csak a sarj kiszáradását elõzzük meg hanem a jó minõségû gyökérzet fejlõdését is elõsegitjûk. Ha így járunk el, a szállitónyaláb-gyûrûjébõl néhány hét múlva megjelennek az elsõ gyökérkezdemények. Mikor a sarj meggyökeresedett, lassanként teljesen hozzászoktatjuk a naphoz, és a többi kaktuszhoz hasonlóan neveljük, ápoljuk.
DUGVÁNYOZÁS
A kaktuszok dugványozására a legmegfelelõbb idõszak a május és június, de lehet késõbb is de akkor már bizonytalanabb hogy a téli pihenési idõszak elõtt sikerül a gyökereztetés. Számos nemzetség fajai nevelnek oldalhajtásokat, melyekbõl készítjük a dugványokat, de ezek elválasztása az anyanõvényrõl nem mindig egyszerû, nem lehet csak letörni vagy lecsavarni ezeket. Ha mégis úgy próbálunk eljárni fontos, hogy tudjuk hogy a szállítónyalábok amelyek a hajtást az anyanövényhez kötik ilyenkor kiszakadhatnak és így nem csak a hajtás sérül hanem az anyanövény is. A sérült részeken gyorsan megtelepednek a kártevõk és kórokozók melyek a növény pusztulását okozhatják. Sokkal célszerûbb a hajtások leválasztását egy éles késsel, zsilettel, szikével elvégezni. A keletkezett sebfelületet az anyanövényen védjük a nedvességtõl, hagyjuk beszáradni, ajánlatos gombaölõ szerrel beporozni, az esetleges rothadást, gombabetegséget elkerülni. A hajtás alsó részét kihegyezzük, a sebfelület széleinek a levágásával, amit ugyan csak jó éles szerszámmal végzünk. Minden egyes vágás elõtt célszerû a vágóeszközt fertõtleníteni, például alkoholos oldatban.
A kihegyezésre azért van szükség, hogy a megjelenõ gyökérrügyek a szállito-edénynyaláb rendszerbõl induljanak ki. Egyes fajoknál ha nem végezzük el a hajtás kihegyezését, akkor bizonytalan a gyökérzet regenerálódása, a levágott hajtás több ideig is elfekszik és nem hoz gyökérrügyeket, majd késõbb elpusztul legtöbbször a kiszáradás miatt. A sebfelületet minden esetben hagyjuk beszáradni, a hajtást lehetõleg függõlegesen helyezzük el, és csak ez után kerül sor a dugvány gyökereztetõ közegbe való ültetésére. A közeg hasonló a sarjaknál használthoz, homok, perlit, vagy ezek és tõzeg keveréke. A dugványokat meleg, világos helyre tesszük, de nem tûzõ napra és gyakran párásítunk a levegõ páratartalmának a megõrzésére, ezzel elkerülve túlzott vízvesztességüket, kiszáradásukat. A begyökeresedés sikerét a csúcson megjelenõ friss növekedés jelzi, ezt követõen a növényt fokozatosan szoktatjuk az erõs naphoz és úgy kezeljük tovább mint a többi kaktuszt. Az Opuntia-k szaporításánál egyszerûen egy fület levágunk, és miután a seb néhány nap után beszáradt, a dugvány elültethetõ. Ha a dugvány kora nyáron van leszedve, a növény õszig nevel egy újabb hajtást. Ha a dugványt addig hagyjuk beültetetlenül ameddig el kezd zsugorodni és kunkorodni, és ekkor ültetjük be, nagyon rövid idõ alatt képes gyökeret fejleszteni, kísérletek bizonyítják, hogy egy ilyen dugvány 48 óra alatt 1-1,5 cm hosszú gyökeret nevel. A Karácsonyi és Húsvéti kaktuszokból (Zygocactus, Schlumbergera), hasonló módon készítünk dugványokat, a hajtások levágásával, ezeket rövid ideig szárítjuk, és beültetjük egy lazább tõzeges közegbe.
Lörincz István
kertész mérnök
Nagybánya
Imprim
Copyright Asociaia Aztekium Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare Toate drepturile rezervate.
